Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Elõ a kolttal! Magyar Narancs, 1997. szeptember 11. Ki telefonálhatott a Nyugdíjbiztosító székházába hétfõ reggel? Hogy bomba van, kezit csókolom, az üzemegységben elhelyezve? Az illetõ mindenesetre jó búvóhelyet választhatott, mert mire az elnökválasztók átértek a Nyugdíjfolyósítóba, már ott is telefon várta õket, hogy ott se tessenek ülésezni, tisztelettel, mert ott is felrobbanik a krémium, ha sokat ülésez. Aztán az Egészségbiztosítóban dettó. Ekkor jelentette ki egy harcias matróna, egyfajta Dobó Katicaként, aki akár Bálint Attila MSZOSZ-szóvivõ is lehetett, hogy az utcán is megválasztják, akit meg kell, vagy a Duna jegén, vagy Eger várában! És így is lett. Hogy pontosan kiket és hogyan és mi végre választottak meg, azt nem sokan értik Magyarországon, és egyáltalán nem biztos, hogy nem éppen ez a cél. Az eddigi zûrzavart most például az fokozza, hogy a jelek szerint az egészségbiztosító új közgyûlése már eleve törvénytelen keretek között kezdte mûködését: a törvényes határidõig tizenegyen nem nyilatkoztak összeférhetetlen posztjaikról, és az új elnök, Kovács Pál sem mondott le augusztus 18-ig MSZP-s parlamenti képviselõi helyérõl, ami szintén ellentétes a jogszabályokkal, bármit is mond utólag errõl Doktor Kovács. Továbbá: az ellenzéki pártok, illetve a delegálásból fura körülmények között kigolyózott Munkástanácsok az Alkotmánybírósághoz fordultak, mondván, nemcsak az önkormányzati mandátumok elosztása törvénysértõ, hanem magának a delegálásnak az elve is az; és ha az Ab nekik ad igazat, minden elölrõl kezdõdik. De addigra már azok, akik az elmúlt hetek alkudozásai közepette csapásokat adtak s kaptak, jól kiteregetik egymás szennyesét, esetleg arra sem ügyelve majd, hogy a másoké egy kicsit az övéké is, hiába, kicsi ország, kicsi tébé. A nép meg figyel, aztán beleszédül és elege lesz. És ha ezután, a tb-önkormányzatiság ürügyén hosszú évek óta folyó tragikomédia legújabb fejezete után azt hallaná, hogy járóbeteg-ellátásra és - és!! - üzemanyag-kereskedelemre szakosodott, külföldön bejegyzett off-shore cégek a magyar társadalombiztosításon keresztül mosnak tisztára isten tudja mibõl származó pénzeket, meg hogy a tb-tõl milliárdos megrendelésekhez juthatnak nemzetközi szintû szélhámosok - szóval, ha ezt hallaná, már a fejét se kapná fel. A bombariadó viszont, akárki is találta ki, új elem a magyar szakszervezeti mozgalom történetében. Kérdés, hogy mi jön utána. Például jön-e utána az, hogy egyszer a telefonáló majd csak a robbantás után tárcsáz, itt a Bárgyú-Meinhof csoport, hogy sikerült a röpgyûlés, faszikáim, földet ért-e már mindenki. És hogy akkor minden vitás kérdés esetleg így lesz-e majd elintézve; lesz-e olyan, hogy az egyik szakszervezeti padre filézett, zsíros tonhalat küld a Népszabadság hétvégi mellékletébe csomagolva a másik szakszervezeti capo di familiának; locsolnak-e le majd aktivistát benzinnel másik aktivisták; alszik-e majd a halakkal munkaadó, a Csepeli-öbölben, térdig vasbetonban? Pénzelnek-e majd valakiket az oroszok? Újságírót, kormányhivatalnokot lõnek-e majd suhancok lopott Ladából? A helyzet sokat ígérõnek tûnik. Azóta, hogy valami elmeháborodottnak a rendszerváltás táján az a perverz ötlete támadt, hogy a szociális ellátásra beszedett közpénzeket lényegében demokratikus ellenõrzés nélkül mûködõ fantomokra, az úgynevezett szakszervezetekre kell bízni, valamint hogy ezeket a szakszervezetek és egyéb gyanús érdekképviseleti testületek által létrehozott, közpénzeket kezelõ intézményeket vagyonnal kell felruházni, valamint hogy ezeket az idõközben megbonthatatlan és átláthatatlan falanxba szervezõdött intézményeket, testületeket és szervezeteket néhány okos törvénnyel a taknyosba széjjelzavarni azóta se jutott senkinek az eszébe, vagy ha az eszébe is jutott, hát kussol róla, mert ezek a testületek és igazgatóságok és önkormányzatok és bizottságok sajnos közben már egy kicsit sok embert és pártot és mindenkit vettek meg, szóval azóta, hogy ez így van, tulajdonképpen csak idõ kérdése volt, hogy az úgynevezett "szociális szféra" már eddig is lendületes kriminalizálódása mikor kezd el ballisztikailag és kórbonctanilag is értékelhetõ jellemzõket mutatni. A társadalom- és nyugdíjbiztosítási intézményrendszer mûködését Magyarországon a rendszerváltás óta szakadatlanul törvénysértések és gigantikus síbolások kísérik, környékén hétpróbás gazemberek és nagy hatalmú lobbisták sündörögnek. Ne csodálkozzunk, ha a bombariadó csak egy romantikus, izgalmas kor kezdetének bizonyul majd. (a szerk) Elõ a kolttal!, Magyar Narancs, 1997. szeptember 11.